A D- és a K-vitamin, a csontépítés kulcsai I.

A NutriVIT Alapítvány 2001. június 13-án rendezte meg konferenciáját "Az egészséges csontozat kialakulásának táplálkozási aspektusai" címmel a Hotel Danubius Héliában. A cikksorozat következő két részének témáját is ez a konferencia határozta meg. Az első rész áttekintést nyújt és alapinformációkat ad a csontanyagcserében kulcsszerepet játszó vitaminokról, a következőben pedig összefoglaljuk ebből a témakörből a konferencián elhangzott új tudományos ismereteket.
A D-vitamin hiányállapotának következtében kialakuló csontelváltozást már időszámításunk előtt is leírták. Az angolkór elnevezés Angliából ered, ahol az ipari forradalom alatt a lakosság nagy részét - elsősorban a gyerekeket - érintette ez a betegség. Az 1860-as években Trousseau írta le a tőkehalmájolaj jótékony hatását az angolkór kezelésében, és Palm figyelte meg a napfény pozitív hatását a megelőzésben. 1919-ben Mellanby a rachitist táplálkozási hiánybetegségként definiálta, de a tőkehalmájolaj előnyös hatását egészen addig az A-vitaminnak tulajdonították, amíg az olajból kivonva nem igazolták a megmaradó anyag gyógyító erejét. 1925-ben Hess és Weinstock kimutatták, hogy az antirachitis faktor ultraviola sugárzás hatására a bőrben is keletkezik, majd 10 évvel később a szerkezetére is fény derült. A növényekben megtalálható ergoszterol a napfény hatására ergokalciferollá (D2-vitamin) alakul, az emberi szervezetben pedig a máj állít elő egy 7-dehidrokoleszterol nevű molekulát, ami kolekalciferollá (D3-vitamin) alakul. Mivel e két anyag ugyan szerkezetileg némiképp eltér egymástól, de biológiailag egyenértékű, ezért általánosan D-vitaminként szoktuk említeni őket.
Mielőtt azonban a D-vitamin biológiailag aktív formáját eléri, többlépcsős átalakuláson esik át. A táplálékkal bevitt, illetve a bőrben keletkezett D-vitamin először a májba kerül, ahol kalcidiol (25-hidrixikolekalciferol) lesz belőle, majd a vesébe jut, és tovább alakul kalcitriollá (1,25 dihidroxikolekalciferollá), amely a legaktívabb kémiai forma. A termelődő kalcitriol mennyiségét több tényező - maga a kalcitriolszint, a kalcium-, foszfor- és parathormonszint - befolyásolja. A D-vitamint a működési mechanizmusa miatt gyakran hormonként említik, azonban a szó szoros értelmében nem tekinthető annak.
A D-vitamin nagyon sokoldalú szerepet tölt be a szervezetben, amelyek a teljesség igénye nélkül a következők:
- Segíti a kalcium és a foszfor felszívódását a vékonybélből.
- Fokozza a kalcium és a foszfor veséből történő visszaszívását (reabszopcióját).
- Kulcseleme az ásványi anyagok (kalcium, foszfor, magnézium, mangán) csontokba és fogakba való beépülésének.
- A sejtműködés szintjén kihat az izmok összehúzódására és elernyedésére, az idegrendszer működésére, a véralvadásra, a sejtnövekedésre.
- Ahhoz, hogy a kalcitriol egyéb hormonokhoz hasonló módon működjön, a célsejteken specifikus receptorokat igényel, amelyek sok szövetféleségben elő is fordulnak. Ilyen módon feltételezhető, hogy a D-vitamin fontos szerepet játszik az inzulin- és a prolaktinelválasztásban, az immunválasz kialakulásában, valamint a bőr és a vér sejtjeinek differenciálódásában.

A csontanyagcsere kapcsán az utóbbi években egyre nagyobb hangsúlyt kapott egy másik vitamin: a K-vitamin.
A K-vitamin története csak az 1930-as évekig nyúlik vissza. Carl P. H. Dam figyelte meg, hogy a mesterségesen táplált csirkéknél gyakrabban fordul elő véralvadászavar, amely mögött egy táplálkozási faktor hiányát gyanította. 1943-ban Damot Nobel-díjjal jutalmazták a K-vitaminnak, mint véralvadási faktornak a felfedezéséért, Edward A. Doisy pedig a kémiai szerkezetének leírásáért kapta meg ezt az elismerést. A következő lépésre 30 évet kellett várni, amikor Stenflo és Nelsestuen rávilágítottak a protrombin szintézis K-vitamin dependens lépésére. Egy évvel később pedig Esmon leírta, hogy a májban egy K-vitamin-függő fehérjeépítő biokémiai folyamat megy végbe.
A K-vitaminnak szintén több kémiai formája létezik: a K1-vitaminnak (fillokinon) a zöldleveles zöldségek a fő forrásai, míg a K2-vitamint (menakinon) a vastagbél baktériumai termelik. A K3-vitamin (menadion) egy szintetikus forma, amelyet a szervezet K2-vé tud konvertálni. Nélkülözhetetlen a protrombin és még legalább öt másik véralvadásban szerepet játszó fehérje képződéséhez. Emellett manapság egyre nagyobb hangsúlyt kap az az eddig kevésbé ismert funkciója, amelyet az egészséges csontozat kialakításában tölt be.
Innen folytatjuk.....

Oldal tetejére