Az alvászavarok hátteréről
I.
/Alvászavar testi
betegségeknél/
Az alvászavarok, az álmatlanság hátterében az orvosi vizsgálatok gyakran
(az esetek mintegy felében) testi betegség fennálását igazolják. Két esetben
lehet erre gondolni: elsőként akkor, ha az alvászavarra panaszkodó betegnél évek
óta fennálló, ismert és rendszeresen gyógykezelt van a kezelőorvosnak tudomása,
másrészről pedig akkor, ha a beteg alvászavar mellett valamilyen, akár új
keletű, testi panaszt is említ.
Testi
panasz fennállása esetén fontos, hogy az alvászavar természete (elalvási
nehézség, éjszakai felébredések vagy túl korai reggeli ébredés) tisztázásra
kerüljön, és a testi alapbetegséget is kivizsgálják, majd kezeljék.
Alvászavarokhoz vezethetnek általános testi panaszok, de egy-egy szervet érintő,
speciális elváltozások is ronthatják az alvást.
Ide
tartozik a fájdalom, a viszketés, az izzadás, a gyakori vizelési inger, a
köhögés és fulladásérzés, valamint a szívtájékon jelentkező szokatlan érzések,
heves szívdobogás. Az időjárási frontok áttételesen – a vérkeringési viszonyok
befolyásolásával – okozhatnak alvászavart. Nem szabad arról sem megfeledkezni,
hogy maguk a már korábban felismert és kezelt betegségekre szedett gyógyszerek
mellékhatása is okozhat alvázavart. Ha felmerül a gyanú, úgy ezt feltétlenül
jeleznie kell a kezelőorvosnak.
Amennyiben meghatározott okot keresünk az alvászavar hátterében,
úgy elsősorban a szív- és vérkeringési rendszer, a légzési rendszer
megbetegedései vannak előtérben, de gyakran rontják meg az alvást idegrendszeri
és mozgásszervi elváltozások is.
Elsőként a magas vérnyomásra kell a figyelmet felhívni: ennek
fennállásakor ugyanis igen gyakori, hogy a betegek nem tudnak elaludni.
Szívritmuszavarok, a szívet érintő vérellátási problémák, szívgyengeség és ehhez
társuló keringési betegségek szerepet játszhatnak az éjszakai nyugalom
megzavarásában.
A légzést akadályozhatják az orr- és gégeelváltozások, allergia,
asztma, krónikus hörghurut, de a mellkasfal mozgásának beszűkülése – például a
súlyosabb elhízás – is.
Az éjszakai gyakori vizelési inger mögött állhatnak /férfiaknál/
a prosztata megbetegedései, de szívbetegség, vagy a nem megfelelő időben bevett
vízhajtó is.
A mozgásszervi okok, melyek esetében különösen az ízületi
fájdalmak említendők, ugyancsak gyakori felébredéshez vezethetnek.
Az alvászavarok 10%-áért egy gyakori, gyomor-, bélrendszert
érintő elváltozás tehető felelősség: a gasztro-oesophagiális reflux (GERD)
betegség. Ilyenkor az alvás során a nyelőcsőbe visszacsorog a gyomor-sav, és
maró hatása révén fájdalmat okoz. Gyomorsavtúltengés, fekélybetegség, gyomor- és
bélhurut - fájdalom révén - ugyancsak nemritkán húzódik meg a problémás alvás
hátterében.
Amennyiben a szervezetben mérgező anyagok szaporodnak fel – pl.
májbetegség, veseműködési zavar stb. –, úgy átmenetileg, vagy tartósan romolhat
meg az alvás. Bizonyos hormonális eltérések, pl. a túlzott pajzsmirigyfunkció,
nyugtalanná tehetik az éjszakát, de a menstruációt megelőző napokban is
felléphet átmeneti alvásprobléma. Az idegrendszeri, agyi megbetegedéseket kísérő
alvászavarok okaként lezajlott agyvérzés, agyérgörcs, agysorvadás, Parkinson-kór
említhető.
Különösen időskorban szaporodnak meg a testi betegséggel is
összefüggésben jelentkező alvászavarok. Fontos tehát, hogy az alvászavart említő
beteget kellően kivizsgálják, alapbetegségét gyógykezelésbe vegyék, és ezzel
párhuzamosan az alvászavar megfelelő terápiája – alváshigiénés tanácsadás és
megfelelő alvásjavító gyógyszerelés formájában –
megvalósuljon. | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
