A B1- és a B2-vitamin,
az energiatermelés kulcsai

A B1-vitamin (tiamin) hiánybetegségéről - a beriberiről - már a VII. században születtek leírások, de kezelésében az első sikereket csak az 1800-as évek végén érték el. 1912-ben Funk hántolatlan rizsből izolálta először az antiberiberi faktort és nevezte el "vitamin"-nak, azaz az élethez nélkülözhetetlen aminnak. 1936-ban Williams, aki először 1910-ben kezdte kísérleteit a B1-vitaminnal, leírta kémiai szerkezetét és elnevezte tiaminnak.
A B2-vitamin (riboflavin) története nem nyúlik vissza ilyen messzire. 1879-ben a tudósok figyelmesek lettek egy, a tejsavóban megtalálható zöldessárga anyagra, amelyet a színe után flavinnak neveztek el. Az évek során többször is izolálták a vitamint, de pontos biokémiai funkcióira az 1930-as évekig nem derült fény. 1935-ben Kuhn előállította laboratóriumában és meghatározta szerkezetét. A riboflavin elnevezést Karrertől - egy svájci Nobel-díjas biokémikustól - kapta, amely egyrészt a színére, másrészt a kémiai szerkezetét alkotó öt szénatomos molekulára utal.
A tiamin, koenzim funkciójánál fogva nélkülözhetetlen mind a szénhidrát-, mind az aminosav-anyagcserében és az energiaszolgáltatásban. Mindkét esetben a szubsztrátok citrátkörbe kapcsolódását segíti elő. A szénhidrát-anyagcserében a tiamin-pirofoszfát (TPP) alakban , a piruvát-dehidrogenáz egyik koenzimjeként vesz részt. A piruvát -dehidrogenáz a piruvát oxidatív lebontásának első lépését végzi, azaz a piruvátból acetil-KoenzimA-t képez a citrátkör számára. A fehérjék esetében az elágazó szénláncú aminosavak (BCAA) citrátkörbe jutását segíti elő. A riboflavinnak az energianyerés további folyamatában, azaz a citrátkör után következő terminális oxidációban van szerepe. Az FAD (flavin-adenin-dinukleotid) és az FMN (flavin-mononukleotid) enzimek alkotójaként a biológiai energiafelszabadítás oxido-redukciós folyamataiban vesz részt. Az energiatermelő folyamatokon kívül nélkülözhetetlen még a B6-vitamin és a folsav aktív formájának kialakításában, a vasanyagcserében, számos ásványi anyag hasznosulásában (Ca, Mg, Cu, Zn) és egyes hormonok termelődésében.
A B1-vitamin legnagyobb koncentrációban a szívben, a vesében, a májban, az agyban és a vörösvértestekben fordul elő. A tiamint szervezetünk nagyon gyorsan elhasználja (kb. 1 mg/nap), ezért folyamatos bevitelére van szükség. A szervezet raktárai pótlás nélkül 2 héten belül, B1-vitamin-szegény táplálkozás mellett még rövidebb idő alatt kiürülhetnek. A piruvát-dehidrogenáz enzim csökkent aktivitása megnövekedett szérum piruvát- és laktátszinthez, majd idegrendszeri tünetek kialakulásához vezet. A tiaminszükségletet a szénhidrátanyagcserében betöltött kulcsszerepe miatt az étrend szénhidráttartalma is nagymértékben befolyásolja. Általános megfogalmazás szerint felnőttek számára 0,5 mg/1000 kcal tiaminbevitel ajánlott, naponta, de minimálisan érje el a napi 1-1,2 mg/nap mennyiséget. A rendszeres alkoholfogyasztás és a sportolás növeli a B1-vitamin-szükségletet. Az alkohol-abúzushoz társuló akut B1-vitamin hiányállapotot a minőségileg és mennyiségileg elégtelen táplálkozás tovább súlyosbíthatja, egyes esetekben memóriazavarok és izombénulás is előfordulhatnak.
A táplálkozási eredetű, kizárólagos riboflavinhiány csak szélsőséges esetekben fordul elő, mivel a fő élelmiszercsoportok mind rendkívül jó riboflavinforrásként szolgálnak. Helytelen táplálkozási szokások esetén egyéb vitaminok és ásványi anyagok bevitele is zavart szenved, így a hiánytünetek együttesen alakulhatnak ki.
Legvégül fontos megjegyezni, hogy a B-vitaminok szorosan egymáshoz kapcsolódó működése és hatása miatt vitaminpótlás esetén leghatásosabbak az egész B-vitamin-komplexet tartalmazó készítmények.

Oldal tetejére