Álom, édes
álom... I.
/Alvás, álmok,
alváskutatás/
Az ébrenlét és az alvás az élő szervezet alapállapotai. Az éber állapot
az aktív cselekedetek időszaka, ekkor tudunk reagálni a külvilág ingereire. Az
elalvástól a felébredésig tartó periódus viszont a külső szemlélő számára
pusztán az aktivitás hiányának tűnik. Életünk közel egyharmadát alvással
töltjük, ismereteink e mindenkit foglalkoztató témáról azonban még korántsem
elégségesek.
Bár az
alváskutatás az utóbbi évtizedekben számos kérdésre választ adott, az alvás és
az álmodás kulcskérdései közül még jó néhány megoldásra vár. Az alvás ugyan
látszólag egyetlen folyamatos, passzív jelenség, de a tudományos vizsgálatok
bebizonyították, hogy valójában bonyolult folyamatok összessége, melyek során
viszonylag szabályos fázisok váltogatják egymást.
Az alváskutatásban
hatalmas előrelépést jelentett az elektroencefalogram (EEG) felfedezése, hiszen
ez a készülék tette lehetővé, hogy a kutatók az agy által kibocsátott elektromos
hullámok alapján az alvási periódust két alapfázisra, az ún. lassú hullámú
alvásra és a paradox alvásra tudják bontani. Sok évtizedes kutatások után erre
végül az 50-es évek közepén került sor.
A lassú hullámú
alvás során az izmok egyre inkább ellazulnak, a szemek nyugalomban
vannak. Ebben a fázisban az alfa, a téta- és a delta-agyhullámok a jellemzők,
melyek aránya alapján a lassú hullámú alvás fázisa négy alfázisra bontható. A
paradox alvás fázisa a regisztrált hullámok alapján élesen
elkülöníthető az előző fázistól. Az agy ilyenkor az egyébként ébrenléti
állapotra jellemző béta- és alfa-hullámokat produkálja, az izmok alapvetően
ellazulnak, de néha gyors izomrángások figyelhetők meg.
Igen jellemző e
fázisra a szemgolyó gyors mozgása. Ennek alapján az angol rapid eye movement
kifejezés (’gyors szemmozgások’) kezdőbetűi után REM-fázisnak is nevezik. A
szemgolyó aktivitása nem meglepő, hiszen ez a szakasz az alvás egyik
legizgalmasabb jelenségének, az álmodásnak az ideje.
A fázisok meghatározott
sorrendben követik egymást, kialakítva az alvási ciklust. Elalvást követően a
lassú hullámú fázis alfázisaira jellemző összképet láthatunk, amelyet a paradox,
álomlátásos alvás szakasza követ, majd a ciklus visszatér a lassú hullámú alvás
fázisába. Az első paradox, álomlátásos fázis átlagosan 90 perccel elalvás után
jelentkezik.
Egy éjszaka alatt
az alvási ciklus általában öt-hat alkalommal jut el az álmodási fázisba, így
nyolc óra alvás során kb. hat órát töltünk álmodás nélkül, két órát az
álomlátásos alvás állapotában. A két fázis aránya nem azonos az alvás alatt:
hajnalban gyakrabban vagyunk álmodási fázisban, mint az éjszaka korábbi
részében. Az utolsó paradox fázist követően a ciklus nem tér vissza a lassú
hullámú alvás fázisába, hanem a tudat éber állapotba kerül,
felébredünk.
Ahogy nappal, aktív
állapotban is sokféleképpen viselkedünk, jelentős különbségek vannak az egyes
emberek között az alvás során is. Az egyéni alvási ciklusokat a hipnogrammal (az
alvásvizsgálat eredményét ábrázoló görbe) jellemezhetjük. A hipnogramok
vizsgálatából kiderül, hogy az egyéni különbségek mellett léteznek korral járó
jellemzők is.
Egy csecsemő idejének
túlnyomó részét alvással tölti, ezen belül az álomlátásos alvás arány kb. 50%.
Ez az arány fokozatosan csökken, serdülőkorban kialakul a felnőttekre jellemző
alvási mintázat, 50-60 éves kor körül pedig beáll az időskori arány, melyben az
alvás 40%, az álomlátásos alvás ezen belüli aránya pedig már csak 14%.
Ősidőktől kezdve foglalkoztatja az emberiséget, hogy vajon mi lehet az
alvás értelme, célja. Az alvás után tapasztalt kipihentség-érzet alapján erre
azt a választ adhatjuk, hogy a szervezet egészének regenerálódása történik meg
az alvás órái alatt. Kevésbé egyértelmű azonban az álmodás biológiai funkciója.
Ébrenlét alatt a külvilág ingerei tudatunk kognitív szférájára hatnak. Az új
információk feldolgozása, rendszerezése csak úgy válik lehetségessé, ha agyunk
ismét befogadóképes lesz.
Az
álomlátásos alvás szerepe a kognitív szféra visszarendeződésében keresendő.
Valószínűleg ilyenkor dolgozzuk fel a miket ért érzelmi hatások és értelemmel
bíró információk jelentős részét. A regenerálódás után agyunk kognitív szférája
ismét felvevőképes lesz.
Alvás és álmodás alatt sem vagyunk elvágva a külvilágtól, bár
érzékszerveink ingerküszöbe megnőhet. Nem veszünk figyelembe olyan apróbb fény-,
hang- és egyéb ingereket, melyekre ébrenlét alatt esetleg reagálnánk. Ennek
biológiai magyarázata abban rejlik, hogy a szervezet regenerálódása érdekében a
nem fontos ingerek elhanyagolhatóak. Az álom a külvilág korábbi és aktuális
történéseivel egyaránt kapcsolatot tart, a környezeti ingerekkel befolyásolni
lehet az álmot. Katonákkal végzett vizsgálatok során az alvó kísérleti alanyok
mellkasára néhány kg-os súlyt helyeztek. Ébredés után többségük arról számolt
be, hogy álmukban valamiféle teher nehezedett rájuk.
Sokan állítják azt, hogy ők nem szoktak álmodni. Ez nem igaz, csak
egyesek kevésbé, vagy egyáltalán nem emlékeznek álmaikra. Ők éber állapotban is
kevesebbet fantáziálnak, hallucinálnak.
Álmaink emóciókban gazdagok, kellemesnek vagy kellemetlennek éljük
meg őket – az érzelmileg közömbös álomélmény ritka. Jellemző álmainkra az
irrealitás, az, hogy átlépnek idő- és térbeli határokat; de minden álom
felfűzhető egy logikai fonalra. Az álom fontos tulajdonsága még az egészséges
én-tudat megmaradása. Az álomlátásos alvás során az élmények lapvetően vizuális
formában jelentkeznek, de zenészek beszámoltak mát arról, hogy hangokkal
álmodta, kifinomul gasztronómiai érzékű embereknél pedig ízekkel álmodás is
előfordulhat. |