A lengyel-amerikai biokémikus, Casimir Funk (1884-1967) ismerte fel, hogy az élelmiszerekben vannak olyan alkotórészek, amelyek az egészség fenntartásához elengedhetetlenek. Ezeket az alkotórészeket "vitaminok"-nak nevezte, amely szóösszetétel a latin "vita" = élet és az "amin" = nitrogéntartalmú vegyület szavakból származik. Csak később vált nyilvánvalóvá, hogy nem minden vitamin nitrogéntartalmú vegyület, de a "vitamin" szó addigra már visszavonhatatlanul elterjedt.
A vitaminok olyan szerves vegyületek, amelyek feltétlenül szükségesek testünk kifogástalan működéséhez, a növekedéshez, valamint a sejtek, szövetek regenerációjához és a betegségekkel szembeni ellenálló képesség megőrzéséhez. Önmagukban nem jelentenek energiaforrást a szervezetünk számára, de sok olyan biokémiai folyamatban (enzimek alkotórészeiként) vesznek részt, melyek során a táplálék energiává alakul. Mindegyik vitamin külön szerepet játszik a szervezet működésében, és ha közülük akár egy is hiányzik, akkor ez károsítja az anyagcsere-folyamatokat. A vitaminok nem pótolják egymást, és nem helyettesíthetők más anyagokkal sem.
Jelenleg tizenhárom vitamint ismerünk. Oldékonyságuk alapján megkülönböztetünk zsírban és vízben oldódó vitaminokat. A zsírban oldódó vitaminokat (A-, D-, E-, K-vitamin) a szervezet hosszabb ideig raktározza, de felszívódásuk függ étrendünk zsírtartalmától.
A vízben oldódó vitaminok (B-vitamin-csoport: B1-, B2-, B6-, B12-vitamin, niacin, pantoténsav, biotin, folsav és a C-vitamin) a vizelettel különböző mértékben ürülnek ki szervezetünkből, ezért ezeket rendszeresen kell pótolni. Elégtelen bevitel mellett a két legszélsőségesebb értéket a B1-vitamin (4-10 nap) és a B12-vitamin (3-5 év) képviseli.
A szervezet egyes vitaminok előállítására csak elégtelen mennyiségben, vagy egyáltalán nem képes, ezért a táplálékkal kell bejuttatni őket vagy az előanyagaikat szervezetünkbe.
A kalciferolt (D-vitamin), fillokinont (K-vitamin), a kobalamint (B12-vitamin) és a niacint elő tudjuk állítani, de az előállítás mértéke nem alkalmazkodik a szervezetünk aktuális vitaminszükségletéhez. Egyes életkorokban (pl. serdülőkor), fiziológiás állapotokban (terhesség, szoptatás), fokozott fizikai aktivitás (pl. versenysport), fizikai stressz (pl. betegség) esetén egyébként is megnövekszik a szervezet vitaminigénye. Elégtelen vitaminfelvételhez vezethetnek a rossz táplálkozási szokások, szélsőséges táplálkozási irányzatok, helytelenül összeállított fogyókúrás étrend, szociális helyzetből adódó elégtelen táplálkozás, emésztőszervi problémák. A rejtett vitaminhiány az elégtelen vitaminellátásnak a legelső megnyilvánulási formája. Nem specifikus tünetekben mutatkozik meg, mint például ingerültség, koncentrációs képesség csökkenése, álmatlanság, depresszió vagy étvágytalanság. A rejtett, értékküszöb alatti vitaminhiány rövid és középtávon funkciózavarokhoz vezet, hosszú távon pedig adekvát betegségeket is okozhat.
Ezért a szervezet vitaminszükségletét elsősorban helyesen összeállított étrenddel kell fedezni. Ha a táplálkozás mennyiségileg és minőségileg nem kielégítő, akkor táplálékkiegészítők alkalmazása is indokolttá válik. Az elmúlt évek kutatásai alapján a legveszélyeztetebbek a fiatalabb és az idősebb korosztály képviselői, akik közül sokan veszik igénybe a közétkeztetés nyújtotta lehetőségeket, nem kis feladat elé állítva ezáltal az élelmezésvezetőket.
Ezen cikksorozattal újabb adatokat, ismereteket szeretnénk átadni a vitaminokról, az egyes betegségek prevenciójában betöltött szerepükről. Legközelebb az antioxidáns vitaminok közül az A-vitaminról tudhatnak meg többet.